Egy csodálatos délutáni élmény beszámolja 2018 Június 29.

Június 29.-én vendége voltam egy gyerek tábornak záró alkalmán Velencén.

Olyan jó volt látni azt a sok édes drága kis gyerekeket már ezért is megérte átmennem.

Tudod, ami nagyon megfogott mikor szót kaptam, hogy mondjak egy pár mondatott magamról szülőknek. Az a sok kincs gyerek, akik olyan csendesen végig hallgattak. Sok szem nem maradt szárazon.

Mikor visszaültem a helyemre odajött hozzám egy Jázmin nevű kislány, akinek egy süti volt kezében, amit olyan kedvesen átadott nekem. Nem sokkal később visszajön hozzám és megkérdi megnézheti- e a könyveimet, mondom neki igen. Egy kis szünet után közelebb jön és kérdezi: Te Istennek köszönöd az életed? Mondom neki, hogy igen. Mesélek neki a gyermekkoromról. Közben eszembe jut az, hogy mennyit teszek bizonyságot a felnőtt embereknek arról, hogy légy hálás Istennek az életedért.  Jázmin nevű kislány megtanított egy dologra, vagyis megerősítette bennem, hogy ne adjam fel a magvetést.

Egy igeverset juttatott eszembe ez a kislány, ami így szól: „Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” Zsolt. 100:5 Közben magamhoz öleltem Jázmint és néztem mosolygós arcát olyan békesség fogott el, hogy csak annyit tudtam mondani, hogy köszönöm, azt. hogy itt lehettem Uram! Köszönöm Zsóka, Vali és mindenkinek az életét kik foglalkoztak ezekkel a drága gyerekekkel.

Tudod amint végig néztem a műsort csak az forgott bennem, hogy   milyen lágy a szívük!?

Sok felnőttet elnézek napjaimban, nem mernek kérdezni, tőlem, mert félnek, hogy megbántanak azzal, hogy kérdeznek az állapotomról.

 Köszönöm Zsókának, mikor átadtam neki mikrofont elmondott pár szót rólam igaz már ellőtte is mondott pár szót amíg odaértem közösséggel szembe lévő helyre.

 Köszönöm még egyszer Istennek és Zsókának, mindenkinek, valamint Józsi lelkipásztornak ezt a csodálatos délutáni élményt!

Az Úr szeretetével!

Deme Mónika